A természet lenyűgöző. Mindenki kíváncsi arra, hogyan élik túl a fák és a növények a telet? Hiszen tudjuk nem tudnak bemenni a házba, hogy felmelegedjenek! A növények egy csodálatos, a téli álomhoz hasonló, hibernációs folyamaton mennek keresztül, amit „nyugalmi állapotnak” nevezünk.
Minden növény növekedéséhez napfényre és vízre van szükség. A téli hónapokban azonban a rövidebb nappalok kevesebb napfényt biztosítanak, a fagypont alatti hőmérsékleten pedig a víz megfagy és elérhetetlenné válik számukra. Ezen hőmérséklet alatt a növényi sejtek is megrepednek.
Mit tegyen hát egy növény?
Először is, ahogy a nappalok rövidülnek és beköszönt a hideg, sok növény „megkeményedik”. A növényi sejtekből a víz a gyökerekbe halad és a megmaradt nedv, amely egy cukros oldat, gyakran úgynevezett „fagyálló”-ként működik.
A lombhullató fák, mint például a juharok és a tölgyek, minden ősszel lehullatják vékony, leveleiket, hogy csökkentsék a vízveszteséget. Az örökzöldek és cserjék viaszos, tűszerű levelekkel (fenyő, lucfenyő, jegenyefenyő) vagy kemény, széles viaszos levelekkel (magyal, magnólia) rendelkeznek, amelyek jobban ellenállnak a hidegnek és a nedvességvesztésnek. A növények módosíthatják életciklusukat, növekedési ütemüket is, hogy megbirkózzanak az évszakok okozta változásokkal és a nedvességhiánnyal.
Néhány növényfaj, mint tudjuk csak egy vegetációs időszakot él meg, majd a nyár végén vagy kora ősszel elpusztul, azonban sokan magot hoznak, amelyek a következő évben kicsíráznak. Ezeket a növényeket egynyári növényeknek nevezzük. A fák és cserjék, valamint a lágyszárú növények, melyek két évig vagy tovább élnek azok az évelők.
Milyen módszerekkel élik túl a telet?
A hosszabb éjszakák és a hidegebb hőmérséklet a fotoszintézis, valamint a légzés lelassulását okozza, jelezve, hogy itt az ideje pihenni a következő vegetációs időszakra. Sok évelő növény és fa elveszíti zsenge leveleit, az örökzöldek pedig leállnak a növekedésben. A nyár folyamán termelt felesleges cukrok a növény sejtjeiben koncentrálódnak. A sejtekből származó víz, amely megfagyhat és azok szétrepedését okozhatja, a sejtfalakon kívülre kerül, ahol biztonságosan megfagyhat anélkül, hogy károsítaná a sejteket. Olvadás közben a növényi sejtek vissza tudják szívni a vizet és megakadályozhatják a kiszáradást. A víz sejtekbe és sejtekből való kiáramlásának ez a módszere segít a növényeknek nemcsak a hideg, hanem más szélsőséges időjárási viszonyok, például a hőség és az aszály túlélésében is.
Télen a kéreg fontos szigetelőként szolgál a fák számára, amikor zord hőmérséklet éri őket. Gondoljunk a kéregre úgy, mint egy téli kabátra, amelyet akkor húzunk elő, amikor a hőmérséklet zuhan. Közvetlenül a fa kérge alatt élő szövet található, amely rendkívül sebezhető télen. A fakéreg számos különböző veszélytől védi ezt a szövetet, például az szarvasok és az őzek agancsa okozta kidörzsölődéstől, a fagytól, a rovaroktól és egyéb károktól.
Mi történik a föld alatt?
Míg a föld felett minden szunnyadni látszik, egy természetes és csodálatos alkalmazkodási folyamat zajlik mélyen a talajban. A gyökerek tovább fejlődnek és a növényeket a felhalmozott keményítővel táplálják, amíg vissza nem tér a meleg idő. A talaj hőmérséklete télen általában sokkal magasabb, mint a levegő hőmérséklete. Egy réteg talajtakaró vagy hótakaró megakadályozza, hogy a szélsőséges hideg túl mélyre hatoljon és károsítsa a gyökereket. Ami még fontosabb, megvédi a talajt a gyors fagyástól és olvadástól, ami károsíthatja a gyökereket és elősegítheti az évszakhoz nem megfelelő új hajtások növekedését, amelyek igen érzékenyek a hirtelen fagyra.
Az egyik legjobb módja annak, hogy növényeid átvészeljék a telet, az, ha olyan őshonos növényeket ültetsz, amelyek alkalmazkodtak a lakhelyedhez és az adott éghajlati viszonyoknak is.
Magyar 
English (UK)